TAVASZVÁRÓ - TAVASSZAL

TAVASZVÁRÓ - TAVASSZAL

Igen furcsa időszakot élünk. Az időjárás a szemünk láttára, napról napra alakul át. Jéghegyek olvadnak, és töredeznek, természeti csapások sokasodnak, van ahol árvizeket okoz a sok eső, van hol pedig a szárazság okoz gondot. Az évszázadok óta tipikus éghajlat sok helyen változik, és ezalól Írország sem kivétel. Itt hosszú ideje nincs igazi tél, maradandó hó pedig csak évtizedenként talán egyszer. Ennek ellenére most egymást követő két évben is havazott. Ez még nem is lenne gond, ha ezt nem kísérné fagyos időszak. Itt télen elvétve fordul elő fagy hát még egész napos mínusz, most pedig még márciusban is rendszeresen fagyos reggelekre ébredünk. Ez érezhetően rajtahagyta a nyomát a fűtési költségeken is, és idén is elszürkült a zöld sziget. Bár, egy szavam sem lehet, hiszen otthon heteken keresztül nem emelkedett fagypont felé a hőmérséklet. Viszont gyönyörűek a hófedte hegyek, melyeken idén még áprilisban is voltak hófoltok. A tavasz elcsúszott és majdnem őszig tart, a nyár pedig hűvös és esős. Az ősz is hamarabb érkezik, és az első fagy is. Bár az eddig csak itt Írországban tapasztalt furcsaság, a langyos éjjel és hajnal utáni fagy, vagy a koraesti hirtelen mínusz utáni 6-7 fokos éjszaka azért még mindig megmaradt. Ebben az évben valóban extrém hideg volt itt, még áprilisban is fagyott.  Március utolsó napján egész éjjel havazott, és még másnap 11-kor is egybefüggő hótakaró borította a tájat. Igen érdekes volt, hiszen ezekben a napokban volt otthon majd 30 fok hőség.

A februárban nyúló sárga virágok idén csak március végén kezdték nyitogatni a szirmaikat, és az útmentén tömegesen nyíló nárciszok is. A nárcisz ír (vagy angol) neve deffedill aminek külön ünnepnapja van. Nem sikerült kiderítenem, de valószínű ez lehet itt a tavaszünnep, március utolsó hetében. Sára mesélte, hogy az igazgató szomorú volt, hiszen nem is emlékezett olyan tavaszünnepre, amikor a nárciszok nagy része még ki sem nyílt. Ilyenkor sok helyen kapni aprócska nárciszcsokrokat, amiket van, aki a ruhájára is kitűzi, mint a kokárdát.

Erről jut eszembe az idei Szent Patrik nap, március 17-én, ami sajnos idén nekem munkával telt, így nem sikerült ellátogatni a Dublin-i felvonulásra, ami biztosan különleges volt, hiszen ez volt a 15. „jubileuma”. Az írek ezen a napon élő lóherecsokrocskát tűznek ki kokárdaként. Igaz már csak az idősebbeken látható, és igen érdekes apró vízzel töltött kis edénykében tűzik ki a ruhájukra, így tartva azt frissen. Ma már inkább az óriási zöld kalapok, festett arcok, zöld-fehér-narancssárga nemzeti színű vicces öltözékek, rőtszakállú törpejelmezek a jellemzőbbek. Igen vidám vicces, színes forgatag ami leginkább a debreceni virágkarneválra emlékeztet, ötvözve az augusztus 20.-i ünneplő tömeggel.

            Visszatérve Magyarországról a napok és hetek hihetetlen gyorsasággal rohantak. Valóban nem történt semmi érdemleges. Csak dolgoztam, a gyerekek iskolába jártak, ételt vásároltam… szürke hétköznapok. Tamásnak március 7-én van a névnapja. Nem szoktunk túlságosan ünnepelni, és Tamás már a születésnapjára novemberben is csak apróságot kért, mert egy külső merevlemezre gyűjtött. Na elérkezett az alkalom, hogy megkapja, és úgy gondoltam, hogy jót tesz neki az ha egy kicsit kettesben megyünk el nézelődni. Hát… nem egyszerű dolog a tinikor, kívülről személve sem. Hihetetlenül türelmetlen, kioktató, mindent tudni vélő, és természetesen: mindenben neki van igaza. ÓÓÓ tudom, mindenki túlesett ezen szülői és gyereki oldalról is, de én sokszor elvesztem a türelmemet. Tamás most leginkább Kaliforniába vágyik, meg persze haza is. És képtelen logikusan átgondolni, hogy ha külföldi felnőttkorra vágyik, akkor bizony a legjobb első lépés, hogy gyerekként megtanulja a nyelvet. Bár a gyerek kifejezés elég vicces egy majd 170 cm magas hórihorgas hosszúkezű pattanásos ifjoncra.

Furcsa belegondolni, hogy amikor kijöttünk ide még egy kisfiú volt, most meg csak két és fél év elteltével majdnem felnőtt. Sára is kislány volt még, most pedig a napokban kapta meg az első melltartóját. Csanád az egyetlen, aki bár testileg 9 éves, és szerencsére össze is szedte magát az elmúlt fél évben, -így már nem etióp menekült kinézetű- de nagyon kisgyerek maradt. Sokszor viselkedik úgy mint egy hároméves… A hihetetlen intelligenciája és szókincse így sajnos nem sokszor jut előtérbe.

Tehát kettesben nézelődtünk heti egy-egy napot, és Tamás végre megkapta a hőn áhított külső memóriáját amit pont egy hétig élvezhetett, amikor tönkrement a gép. Először azt hittem, hogy valami szörnyű vírus tette tönkre, de hála az itteni magyar srácnak, kiderült, hogy „csak” a wincester hibás. Ami azt jelenti, hogy majd annyiba kerülne, mintha egy új gépet vennénk. Most újra működik, és talán megjavítható, de a lényeg, sajnos már nem megbízható többé.

    Végre eljutottam az internetes fényképalbum elkészítéséhez. Bár távolról sincs kész, de az utóbbi két év történéseit nagyrészt már képeken is meg lehet nézni. Óriási hiányosságaim vannak ez első fél év, és az azt megelőző időszakról, de csak összeszedem valahogy. Igazán nagy munka van előttem, mert 99%-ban hagyományos papírképeink vannak, így be kell őket szkennerni. Nem csak arra jó, hogy mások is láthatják, hogy a gyerekeknek egy kedves emlék lesz, hanem arra is, hogy rendszerezem a legjobbakat, és a kész albumot bárhol nézegethetem ahol internetkapcsolat van.

Nagy újság van… Csabi dolgozik. Igaz csak alkalmanként, és nem elsőosztályú a disznóóltakarítás, de nagyon örülünk neki. Ugyanis akkor megy ha ráér, vagyis amikor én ráérek elmenni a gyerekekért, és pont heti egy-két nap, amennyit szerettünk volna.

Sára még mindig lovagol, és pár hete egy új csoportba jár. Szeptemberben a kezdőből két hét után már a haladók között volt ahol egyedül vezették a lovat, megtanulták az alapokat és egészen alacsony akadályokat ugrottak át, és most 2 másik lánnyal került feljebb. Itt egyre magasabb akadályokat ugranak, kicsit aggódom is érte, de ő nagyon szereti. Csanád úszása véget ért télen, de találtam egy kick-boksz edzést a hotelben, ami a tervek szerint januárban indult volna. Először örültem, hogy nem jött össze a csoport, hiszen a vizsgák a nyakunkon voltak, most viszont már április van és még mindig csak 3 név van a listán. Szegény már nagyon várja, azt hiszem kénytelen leszek keresni valahol egy másikat, mert le kellene vezetni valahol az energiáját.

Megint eljött a húsvét, é a tavaszi szünet. Minden magyar gyerekes család irigyel minket ilyenkor, ugyanis itt 2 hétig tart. A gyerekek nagyon várják, rendszerint sokat kirándulunk ilyenkor, de persze miért is ne ilyenkor van esős, szeles szörnyű idő, és persze ilyenkor kell a legtöbbet dolgozni. Sajnos idén csak egy IKEA-s látogatásra futotta az időből.

Munkáról jut eszembe… még soha nem tettem olyat mint most… átadtam néhány órámat egy lánynak. Az az igazság, hogy nagyon megsajnáltam szegényt. Tavaly sokat beszélgettem vele, amikor a babáját várta. Nem tervezték a picit, és sokat vívódott hogy megtartsa-e. Elmeséltem neki, hogy anno Tamás is így érkezett hozzánk és azóta is azt mondom, hogy ez volt a legjobb választás az életemben. Segített felnőni, segített kilépni az akkori életemből, amit ugyan egy percig sem bánok, de tudom, hogy sokáig nem lett volna egészséges. Bulizni, szabadon élni nagyszerű dolog, de sajnos az élet nem erről szól. Tehát a lány – aki lengyel és több éve férjezett- végül megtartotta a babát, és augusztusban közel 4.5 kg (!!!)-os kislányt szült. Március elején visszajött volna, csak hétvégére, de a főnököm nem adott neki órákat. (érthető hiszen a lányok 15-20 órákat dolgoztak csak) Tudom, hogy ha valaki egy fél éves baba mellől visszamegy dolgozni, annak csakis anyagi problémái lehetnek, így úgy gondoltam segítek neki. Megkérdeztem, lehetne-e hogy szombat-vasárnap reggel ő takarítana, én meg csak délután jönnék vissza. Akkor ugyanis a vendégek között kell dolgozni, sokszor megszólítanak, és bár én sem beszélek jól, de sokkal jobban mint ő. Nem kevés szervezésbe került megbeszélni a 3 managerrel hogy mindenkinek megfeleljen, de végül minden jól ment. Igaz hogy elvesztettem 6-8 óra munkát, de kaptam 2 nyugodt reggelt. Első hétvégén rettenetesen bántam a dolgot, ugyanis a lány szörnyen takarított. Azóta újra belejött a munkába, és egész jól kiegészítjük egymást. Ő nagyon szépen takarítja a zuhanyzókat, és odafigyel a poros területekre, és meg a padlóra vagyok kihegyezve. Csabi szőnyeges múltja nem maradt nyomtalan. Valahogy tisztábbnak tűnik minden ha a padló is az.

És most egy kis gyorsjelentés a ide oda ugráló gondolatok után:
Szent Patrik napján egy nappal apja  névnapja előtt megszületett az új Alattyányi gyerek, a sógorom -Csabi bátyjának- a kisfia, Levente. Érdekes, mert Sárát így hívták volna és akkora volt mint Tamás. Mindenki jól van, remélem hamarosan „élőben” is láthatom. Másik sógorom menyasszonya végre befejezte az állatorvos egyetemet. Nagyon szorítottam neki, hiszen ez nem egy egyszerű dolog. Az öcsém Amerikában volt továbbképzésen. Érdekes munkája van, mert sokszor kell a világ különböző pontjára mennie. Igaz, hogy ezt nem mindenki bírja, és ehhez kell egy megértő társ is, mégis bizonyos típusú emberek álommunkája lehet. Szegény annyira nem élvezte, hiszen Angliában pl. majd 3 hónapig volt, távol a családjától, a 3. kisfia születését is csak webkamerán keresztül nézhette, és a pici első 9 hónapában megjárta Lengyelországot és most Amerikát is.  A következő utazását már nagyon várom, hiszen mi vagyunk a cél. Néhány hét múlva ugyanis a családjával minket látogatnak meg. Remélem jól fogják magunkat érezni. A történésekről a következő bejegyzésben beszámolok.