HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK

HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK

Az tény, hogy nagyot változtattunk az életünkön, de nagyon sok minden van, ami változatlan maradt itt is. Családdal itt élni -szerintem- nem olyan nagyon más.

Mióta Csabi is dolgozik, új menetrendünk lett. Sajnos (anyagilag) de mégis szerencsére a hotel az elmúlt hetekben nem túl forgalmas, így este nem vagyok beosztva. Maradt a hajnal 5 vagy 6-tól délután 3-ig tartó munka. Eddig ugye Csabi hozta vitte a gyerekeket, ő készítette a szendvicseket tízóraira, az ebédjüket, ő nézte meg a leckét, mosott és néha főzött is. Olyannyira komolyan vette a dolgot, hogy reggel 8-tól délután 6-ig csak ezzel foglalkozott, teljesen kitöltötte az idejét. (Rá is jött gyorsan, hogy időigényes és lelkileg leterhelő dolog a gyereknevelés…) Most a reggel azzal indul, hogy ő 4 és 5 között ér haza, én háromnegyed ötkor vagy háromnegyed hatkor indulok. Reggel gyorsan megcsinálom a szendvicseket, de az italukat, a csomagolást, öltöztetést, elindulást, reggelit Csabi intézi (3-4 óra alvás után). Két órára megy Csanádért, háromkor Sára meg Tamás már egyedül jön haza. Ebédjük változó, ha éhesek Csabi készíti, ha nem akkor a gyerekek magunknak, vagy én. Én fél négy (ha vásárolok fél öt) felé érek haza, Csabi fél ötkor indul. Azaz naponta max. egy órát találkozunk, ami most nem is nagy baj, mert az elmúlt időszak megzilálta lelkünket és a kapcsolatunkat is. Az esti program tehát megint az enyém mint otthon (lecke, vacsora, fürdés, alvás) A korai kelések miatt én is megyek a gyerekekkel aludni 10 körül. (mert hogy reggel 8-kor bőven elég felkelni, van elég idejük kipihenni magunkat) Hétvégén nem dolgozom, -most már én alakítottam így magamnak- ezért ez lett újra a kirándulások, látogatások ideje. Érdekességként leírtam azokat a helyeket, ahová menni szoktunk (lásd Írország ablakban).

A bérelt házcsere nem zajlott le zavartalanul, ugyanis az első hét után az ügynök azzal állított be, hogy ki kell költöznünk… (ok: mondvacsinált…sokan vagyunk, sok a vendég, sok kocsi áll a ház előtt). Kerestünk is másik házat, éppen foglalózni készültünk, amikor hívott a tulaj, hogy hát mégiscsak maradhatunk (hebegés, habogás, érezhetően kitalált sztory után). Hát... nagyon nem szerettem volna megint költözni. Így is maradt elég feladat (nagytakarítás, végleges rendezkedés stb.)

Közben telt múlt az idő (mint a mesében) és végre elérkezett a várva várt nyári szünet itt is (itt június 26-ig tart az iskola). Megkaptuk a könyvszámlát, ami bizony tetemes összegre jött ki. De… osztottunk szoroztunk, és ha azt nézzük, hogy itt mennyi a minimálbér… arányaiban sokkal kedvezőbb mint otthon (annak a kedvéért aki nincs benne: otthon egy beiskolázás per gyerek 30-35.000 Ft, tehát egy fél havi fizetés, itt kb.200-250 eu (egyenruhástúl) ami nincs egy heti fizetés. Sajna most Csabi került abba a cipőbe, amibe én… most ő van fizetés nélküli szabin második hete. Reménykedünk, hogy ő nem fog úgy járni mint én, hogy végül új munkát kell keresni.

A gyerekek július-augusztust Magyarországon töltik, nagyon izgulok a magyarországi iskolai vizsgák miatt. Augusztusban 10 napra én is hazalátogatok, ha minden jól megy, mert a hotelből még nem engedtek el.  A vizsgák napján 25-én jönnénk vissza… bár sajnos igen kevés időt töltöttünk tanulással, ami elsődlegesen azért volt, mert itt annyira eltérő az írás, számolás, olvasás, hogy nem volt szívem belekavarni az így is összekavarodott lelkükbe.

Kavarodás-keveredés…. Most látom csak, hogy mi lesz a címben megadott témával… Eredetileg arról akartam írni, hogy a mi életünket érintő események közül mi az, ami hasonlít és mi az ami teljesen különbözik az otthonitól. Na akkor vágjunk bele.

Én úgy érzem, hogy a két ország nagyon sokban hasonlít egymásra. Közel egyforma terület, Írország sziget mivolta-, Magyarország nyelvéből adódóan elszigetelt. A magyarok álmodoznak a „Nagy Magyarországról” és vannak ír csoportok is akik álmodoznak a „Nagy Írországról” (Észak-Írországgal közösen) Az Ír népre igen rányomta a bélyegét az angol fennhatóság, Magyarország pedig sokáig az Osztrák-Magyar Monarchia részeként élte ugyanezt. Nálunk főleg ’56-ban, -az Íreknél több hullámban-, sokan vándoroltak külföldre, és mindkét országban mostanában térnek haza az évekig távollevők közül. Rengeteg ír híresség van világszerte -mint ahogy a magyar is, még ha más-más területen is-, és az ír nép is legendásan ismert, mint a magyar bármilyen kicsiny országból származunk. Mindkét országban elsődleges a mezőgazdaság, az emberek szeretik a földet.

DE nem tudom hogyan, az írek bizonyos dolgokat nagyon jól csinálnak, vagy egyszerűen szerencséjük volt. Az uniós csatlakozásról korai lenne bármit is mondani, de amit látok, az nagyon nem tetszik. Nem tudom ésszel felfogni, hogyan lehet az, hogy a szabad kereskedelem ellenére Írországban megmaradt a kis választék, de ami közül választani lehet az jó minőségű. (tisztán emlékszem az „átkos” parizerének, szendvicssonkájának, margarétavajának, sportszeletének ízére, amit azóta sem sikerült semelyik nagyvállalatnak reprodukálnia) Nem hinném, hogy szükség van otthon a 15 fajta citromlére, 20 fajta lisztre, 30 fajta tésztára. Itt vannak olcsó -de hordható minőségű- ruházati cikkek, nagy vállalati láncok saját termékei, az otthoni „kínais” boltok itt szinte teljesen hiányoznak. Nincs minden sarkon ruhaárusító, aki rádtukmálja a portékáját. Úgy érzem semmi szükség az otthoni „gagyikínálatra”, a követhetetlen újabb és újabb márkákra.  Úgy érzem, mindenki üzletet lát abban, hogy a magyar mindenféle szemetet megvásárol, csak olcsó legyen. (Ez alól pedig én sem vagyok kivétel… emlékszem otthon hányszor csábultam el az 50-100 ft-os kínai gagyira, merthogy „jó lesz még valamire”…) Bár azt se felejtsük el, hogy hiába a hasonló országméret, Magyarországon háromszor annyi ember él ugyanakkora területen.

Alapvetően mezőgazdasággal foglalkozó országként mindkét hon rengeteg művelt területtel rendelkezik. Mégis, óriási különbség a két vidék. Magyarországon hiába kerültek magánkézbe a földek, sok tulajdonos egyátalán nem foglalkozik a területével, és nincsenek is elhatárolva sok helyen a telkek. Itt az út mentén minden telek behatárolt, legtöbb helyen élősövénnyel, kőkerítéssel. Szinte sehol nem látni műveletlen, gondozatlan területet, pedig a sok eső miatt hihetetlen gyorsasággal nőnek a növények. A parlagon hagyott domboldalakon bárányok, tehenek legelnek, és még az utak mentén is folyamatosan vágják a növényeket. Minden nagyon gondozott, és a sok egyforma háznak köszönhetően minden nagyon rendezett is. Sajnos a kerítések megakadályoznak abban, hogy fogjuk magunkat és csak úgy sétáljuk egyet a környéken, hiszem minden terület lezárt. Sajnos így kevés a kirándulóhely is, amit nagyon fájlalok.

A Becsület… ami nagyon itt nagyon sokat ér… Kezdet kezdetén már írtam arról, hogy az ír nép mennyire becsületesen él. A napokban hallottam, hogy ha valakit lopáson kapnak, annak a fényképét kiteszik a bolt hirdető táblájára, és bizony az állásából is kirúgják, (és nem nagyon talál utána munkát). Valóban… rengeteg autóban láthatunk kulcsot, a közterületeken értékes dolgokat szanaszét, úgy hogy senki sem nyúl hozzá. Bár már nem egy írtől hallottam azt hogy sajnos egyre inkább oda kell figyelni az egyre nagyobb „menekültáradat” miatt. Sose felejtem el azt, amikor egy séta alkalmával a barátnőm kislánya kidobta a sapkáját a babakocsiból és 3!!! perc múlva már hűlt helye volt… sajnos ez Magyarország. Mindenki ott csal, lop hazudik (tisztelet a kivételnek) ahol csak tud… amit természetesen sok esetben a (nem)megélhetés számlájára írhatunk. Én sem vagyok kivétel ez alól, bizony otthon néhányszor nekem is élnem kellett némi kegyes hazugsággal, apróbb csalásokkal… de az vesse rám az első követ, aki soha nem tett ilyet. Ittlétünknek az egyik legfontosabb eleme az, hogy a bejelentett munkahelyünkön keresett fizetésünkből (szigorúan betartott munkaidővel) meg tudunk élni, nem kell mindenféle fortélyhoz folyamodni. 

A becsülethez hozzátartozik a tisztaság is. Írországban sehol sem láttam illegális szemétlerakókat, a nagyvárosokon kívűl mindenütt rend van. Egyébként az ír nem egy tiszta –és nem is igényes- nép, nem szeretnek kezet mosni, és hallottam hírét mekkora kupi tud lenni a lakásaikban, nem is beszélve az áruházakban szanaszét dobált árukról. Mégis a házak és környékük is rendezett. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a mi népünk hogy képes ennyi szemetet felhalmozni maga körül, pusztán azért, mert sajnálja a pénzt a szeméttelepre.

Az üzletekbe, hivatalokba ha bemegy az ember kedves, mosolygós, segítőkész dolgozókkal találja szembe magát. Gondolom senkinek sem ismeretlen otthon a plázák boltjaiban ülő, körmöt reszelgető unott arcú „plázacica” aki se köszönni, se segíteni nem tud, és éppen csak azt nem vágja a fejedhez, hogy minek is zavarod az elfoglaltságában. (természetesen tisztelet a kivételnek, elvétve akadnak még kedves eladók is) Jobban szeretek itt ügyet intézni, még ha nyögvenyelősen is megy, mert türelmesen meghallgatnak, és mindig segítenek. Egyébként itt az ember néha fel tudna robbanni az ír bürokrácia lassúsága miatt, szóval tessék csak megbecsülni az otthonit.

Politika, hírek – elsődlegesen nem arról szól, hogyan félemlítsük, rettentsük meg a népet… egyszóval nem a negatívumok, a szörnyűségek állnak a címoldalon. Természetesen hallani a rosszról is, de jóval kisebb százalékban mint otthon. A politikában is itt vannak csatározások. Most volt nemrég miniszterelnök váltás, mégsem volt hangos a sajtó a pocskondiázó cikkektől, szenzációhajhász interjúktól. Pedig Írországra az Egyesült Államok nagy hatással van, rengeteg kitelepült milliárdos támogatja az országot, mégsem majmolják az ottani politikai élet külsőségeit.

Kifogytam a témából, pedig rengeteg minden van ami napközben eszembe jut… hát ez van, most ennyire tellett.

ÚT A MEGOLDÁSOK FELÉ

 ÚT A MEGOLDÁSOK FELÉ

Jaj-jaj… csak úgy repül az idő. Újra rengeteg minden történt, és nagyon elfoglaltak vagyunk. Kezdeném az előző bejegyzés számozási sorrendjében, hogyan is folytatódik az életünk, távirati stílusban:

1.Barátok

Az alaptörténet ugye, együtt él két család…. Ahol a „férfik” 25 éve barátok. De a barátság nem egyenlő a házassággal, a találkozunk néha meg sem közelíti a napi 24 órás együttlétet. Úgy alakult, hogy egy hónap után külön költözünk. A helyzet igen puskaporossá vált, meglátásom szerint mindenki egyenlően hibás volt a történetben. Remélem azért a barátság megmarad, és az együttélés emlékei elszürkülnek.

2. Otthon

Az otthoni hírek még mindig fel tudnak kavarni… de érdekes módon elkezdtem foglalkozni az itteni világ híreivel is. A halál az ami napokig foglalkoztat, és hetekig újra és újra visszatér a gondolataimba... Gondolom engem is féltenek otthon, de ez viszont is igaz. A távolság megsokszorozza az aggodalmakat. A gyerekek készülnek haza nyári szünetre, de mostanában nem sikerült időt szakítani repülőjegy „szemlére”, de még a gép előtt sem ültem csak heti egy-két alkalommal. 

3. Csanád

Csanád kitűnően van, bár nem tud nyugodni. Természetesen még mindig nem vagyok nyugodt, hiszen mégis csak egy hasi műtéten esett át.  Szerencsére az osztálykiránduláson már részt tudott venni, és összességébe véve az iskolaszünet miatt csak két és fél hetet hiányzott az iskolából. Ebből is az utolsó héten Tamás hordta neki a leckét. Viszont a kórházi költségeket úgy néz ki, hogy ki kell fizetni.

4. Munka

Na ….. a munka az ami miatt mostanában nincs időm semmire. Nagy dologba vágtam a fejszém, tudom. Jelenleg két munkahelyem van, és ez a második hét, hogy Csabi is elkezdett dolgozni éjszakánként szintén a hotelben a konyhán. Az egyes számú, és nekem elsődleges a benzinkutas szendvicskészítés. Sajnos (vagy szerencsére?) elment egy kollégám, és én vettem át a műszakját. Így nem dolgozom hétvégén, ami azzal jár, hogy vége a főzőcskének -mert csak hétvégén kellett nekem főzni- és kevesebb lett a heti ledolgozott órám is. Valahol nagyon sajnálom, valahol pedig örülök, hiszen újra van hétvégém 3 hónap után. Annak meg különösen örülök, hogy 4 hét után így lett szabadnapom. Az utolsó az a két nap volt, amikor otthon voltam… aztán jött Csanád betegsége (és a kórházi éjszakázások, hajnali kelések) majd a két munkahely előfordult, hogy napi 14 óra munkával. A kettes számú munka a hotel. 4(!) csillagos szálloda, aminek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Egyértelműen előny, a tisztaság, hiszen a tisztát könnyebb rendben tartani, a jó ételek, hiszen ugyanazt esszük, mint a vendégek, és a gyönyörű környezet, ahol egyszerűen van kedve az embernek dolgozni. Hátrány természetesen a maximalista management, de egyelőre a lusta lengyelek mellett nem nehéz jól teljesíteni. A golfrészleg takarítása mellett, heti pár nap a golf bárját is takarítom egy-egy órában, és van, hogy esténként is dolgozom, a szobaszervíz egy fajtáját végzem. „Turndown szervice” a neve. Minden szobába ásványvizet, esti csokit viszünk, behúzzuk a függönyöket, a lámpákat lekapcsoljuk az éjjeli lámpát pedig fel. Még néhány kötelező apróság van, ami még húzza az időt, így nagyon nehéz beleférni a 4 órába 70-80 szobával. Ez a munka este 6-10-ig van, és érdekes, mert belelátunk sok ember életébe. Mióta Csabi is dolgozik, sajnos kevesebbet tudok vállalni, mert az ő műszakja este 5-kor kezdődik, és kell lenni valakinek a gyerekekkel. 

Lakás

Végre az új házban lakunk!!!! Természetesen ez sem ment egyszerűen, mert nem fejezték be a munkálatokat, így egy héttel később tudtunk csak beköltözni a tervezett időponthoz képest, és még mindig vannak elmaradások. Ez egy hatalmas új kétszintes ház 4 hálószobával, két nappalival, 3 fürdőszobával, étkezővel, konyhával, mosókonyhával. A kert pici, de a kilátás itt is gyönyörű. A gyerekek (egyelőre csak a két nagy) tud gyalog iskolába menni-jönni, és Tullow (azaz a munkahelyszín) is közelebb van. Az új főbérlő miatt kellett végül a barátainknak elköltözni, amit jelenleg nem bánunk, de ki tudja, mit hoz a holnap… Persze a költözés szintén rengeteg időnket és energiánkat felemésztette. Bár nekünk könnyű dolgunk volt, hisz nem sok mindenünk van -és eleven emlék még az otthoni házpakolás-, ellentétben a sógorral… hú… 7 év alatt sikerült sok mindent összegyűjtenie.

Autók

A helyzet változatlan. Azaz van egy jól működő műszaki nélküli és egy betegecske, viszont műszakival büszkélkedő. Közben kiderült, hogy Csabi kocsiján sem volt kifizetve az útadó, és egyelőre még nem sok változás van a biztosításokban sem, de ez még folyamatban van. A kocsieladás csúszik, de napirenden van.

Tavasz... vagy már nyár? Nem is tudom igazán. Csak nyíltak itt is orgonák szép számmal, és rengeteg fa van, ami most virágzik, úgy hogy fehérlik az egész lombkorona. Az orgonák május közepén kezdtek virágozni. Van bodza is, gyorsan szörp is készült belőle... nincs különbség az ízek között... szerintem. Volt már 25 fok meleg, egy hét eső nélkül, de május utolsó hetében csak 15 fok (otthonról meg halljuk a 30 fokokat...)

Most nem lelkizem, pedig volna mit. Most csak ennyire futotta. „Folytköv” remélem hamarosan