BOLDOG EMLÉKEK - KARÁCSONY - ÚJ ÉV - ÉS HAVAS KÁOSZ
Karácsony előtt néhány nappal mostanában szokásos esti „szertartásunk”
alkalmával, Sárával a 2009-es év szebb pillanataira emlékeztünk. Nyáron, miután
a gyerekeim visszajöttek Magyarországról a szokásukká vált, hogy este odabújnak
hozzám az ágyba elalvás előtt, és még beszélgetünk egy kicsit. Tamás ebben nem
vesz már részt, de néha ő is csatlakozik egy kicsit, bár többnyire csak azért,
hogy röhögcséljen rajtunk.
Szóval egyik este csak Sára volt velem és számba vettük az elmúlt év
jó emlékeit, mert mindkettőnk úgy érezte, hogy ez az év mindent összevetve jól
sikerült.
Igazi, sok vendéges szilveszteri buli után 2009 januárjában Sára
megkapta a szintetizátorát, február elején hó esett, akkora hogy megállt az élet
az országban, és az iskolák is bezártak 3 napra. (mindössze 15-20 cm volt…)
Februárban mentünk haza vizsgázni, amikor otthon is hatalmas hó fogadott (30
cm, és nem állt meg az élet…) és szánkózásra is nyílt alkalom. Márciusban
került hozzánk a nyuszi és a hörcsög, áprilisban a tengerimalac. Március 17-én
Dublinban voltuk a Szt. Patrick parádén és a Bodies (Testek) kiállításon.
Felejthetetlen nap volt. A húsvét is jól sikerült, és bár Csani ezidőtájt törte
be a fejét, még sem maradt meg senkiben rossz emlékként. Csanád nem sírt,
büszkén mutogatta a sérülését, és az iskolában hősként ünnepelték, miáltal
nagyon sok barátot szerzett. Csanád születésnapján (amit később igazi
sokgyerekes zsúrral ünnepeltünk) április 25-én találtam rá a kedvenc autómra az
itteni Renault Cliómra (Igaz ez évben a kocsikkal nem volt szerencsénk 4(!)
-olcsó de öreg- ment tönkre.) Májusban új házba költöztünk (aminek akkor ugyan
én nem örültem), hazamentünk a záróvizsgákra és épp cseresznyeérésre érkeztünk.
Júniusban végre alkalom adódott a tengeri fürdőzésre, és látogatóba jöttek a
rokonaim is –anyukám, a húga és az unokatesóm- és ők vitték magukkal a
gyerekeket a nyaralásukra. A nyár idén egyedül nem volt olyan nehéz és gyorsan
eltelt. Augusztusban sikerült pár nap szabadságot kapnom, és így én hoztam
vissza a kölköket, és az anyósomat is, aki ekkor látogatott meg minket először.
A vendégség nagyon jól sikerült, végre volt alkalmunk kicsit többet
beszélgetni. Iskolakezdéskor, az első hétvégén a párizsi Disneylandban jártunk,
amire 2 éve készültünk már. Rögtön utána találtunk rá az angliai Blackpool-ban
lévő vidámparkra, aminek meglátogatását azóta tervezgetjük. Sára elkezdett
lovagolni és francául tanulni, Csanád úszni, Tamás meg az iskolában egy magyar
fiúbarátra lelt. (Én meg egy nagyon kedves ismerősre az anyukája személyében)
Októberben nagyon készültünk a Halloween-re, ami megint nagyon vicces volt (bár
Tamás már nem öltözött be). Novemberben végig azon izgultunk mi lesz Sára
fogalmazási versenyével, és óriási örömmel fogadtuk a győzelmét. SZABADSÁGON is
voltam, úgy hogy nem kellett sehová sem rohannom, és aszfaltburkolatot kapott
az otthoni utcánk. Decemberben pedig karácsonyig Sára díjátadója, egy
monumentális (több ezres) adventi koncert, a mikulás, és anyukám
meglepetéslátogatása, nem hagyott időt az unatkozásra. És ezek csak a
kiemelkedő események voltak… igen mindent összevetve tényleg jól sikerült ez az
év.
Sára fogalmazásversenyének az eredményhirdetése egy „Oscar” díjátadóra
emlékeztetett, és Dublinban volt december első hetében. Az utolsó pillanatig
nem lehetett tudni, hogy a nyertes osztályból melyik diák volt a díjazott. A
győzteseket óriáskivetítőkön kísérték. Sára nagyon izgult, és mesélte (mert
sajnos mi nem mehettünk) hogy az osztálytársai ugratták, látszott a kivetítőkön
hogy remegett is félelmében. És ha ez még nem lett volna elég az izgalmakból
néhány napra rá az osztályuk egy több ezer gyerekből álló monumentális adventi
koncerten vett részt, szintén Dublinban, ahová Írország minden részéből
érkeztek osztályok és együtt énekeltek karácsonyi dalokat. Ezekben a napokban
érkezett a Mikulás is, tetézve a halloweenkor kapott édességhalmot.
Hosszas készülődés és titkolódzás után az utolsó pillanatig sikerült
titokban tartani anyukám 4. látogatását. Ez azért is volt különleges, mert
megtörte az eddigi rendet és végre kétszer egymás után ugyanabba a házba jött,
vagyis sikerült hogy nem költöztünk el. Sára és Csanád csak a reptérre menet
értesült a vendég érkezéséről, amit vásárlásnak álcáztam, ugyanis valamilyen
oknál fogva a repülő a szokásos este 11 helyett 5-kor landolt, így kaptunk
ajándékba még egy együtt töltött estét. Annak ellenére, hogy nem nagyon volt
alkalmunk beszélgetni, mert vagy dolgoztam vagy aludtam vagy főztem, szerintem
nagyon jól sikerült a látogatása, örülök hogy rábeszélnem az útra. December
22-28-ig volt nálunk, így végre megint együtt tölthettük az ünnepeket. (Ugyanis
sok sok éven keresztül, amikor a gyerekek kicsik voltak, és amikor az öcsém
külföldön élt, ez volt a szokás nálunk.) Érkezése az otthoni hirtelen jött hó,
fogcsikorgató hideg, majd az utazás napján az egész napos havas eső miatt igen
izgalmasra sikeredett. Amíg Magyarországon a szélsőséges, majd 40 fok különbség
tette próbára az ember szervezetét itt szokatlanul hideg volt, és pár centi hó
is esett. Majdnem igazi fehér karácsonyunk volt, amire több mint 100 éve nem
volt itt példa, de arra sem, hogy ilyen hosszasan lett volna fagypont alatt a
hőmérséklet.
Idén Sára ragaszkodott hozzá, hogy az ír szokásoknak megfelelően mi is
korábban díszítsünk fát. Itt december 8-a kiskarácsony, ezen a napon kell
kidíszíteni a házat, és akkora ünnep ez a nap, hogy iskola sincs. Bár mi
vártunk vele a következő hétvégéig, de így is jó érzés volt a karácsonyi
hangulatú lakásban várni az ünnepet.
Anyukám érkezése napján Csanád megint alakított: most az egyszer
minden ugrabugra mellőzésével egyszerűen rosszul lépett és kibicsaklott a
bokája. Bár rá tudott állni és mozgott is neki, aggódtunk, a törés, és húzódás
miatt, hiszen nála semmi sem meglepő. Végül néhány nap befáslizott dagadt bokás
sántikálással megúszta a dolgot.
Elhasználódott takaróink és huzataink helyett idén új garnitúrával
leptem meg a családom minden tagját. Ez különösen azért jó, mert itt a fűtési
rendszer olyan a legtöbb házban, hogy nincs termosztát, így ha hirtelen lehűl
éjszaka a levegő sokszor csak arra kelünk az éj közepén, hogy fázunk, és be
kell kapcsolni egy újabb órára a fűtést. Igaz, csak egy gombnyomás, mégis
kellemetlen. A vízkeverős csaptelep nélküli, külön hideg és forró csapok mellett
a termosztát nélküli fűtés a másik, ami hihetetlenül idegesítő tud lenni. (Na
ezek jó példák az elmaradottságra… akkor is ha ez hagyománytiszteletből van mit
pl. a kandalló is.)
Tamás megkapta álmai (egyik) telefonját, Sára egy gitárt, Csanád pedig
két nagy doboz legóval lett „gazdagabb”. Igaz hogy 24-én még dolgoztam 13
óráig, de ez idén nem zavart, mert így a karácsonyi ebédet Csabi készítette.
25-én átjöttek a sógoromék (a menyasszonyával) és este betoppant a
„szállásadóm” és az angol barátnője is. Nagyon jó este volt, a pár perces
látogatásból több óra lett. Gitározott és énekelt nekünk, Csanáddal (aki
megállás nélkül beszélt hozzá angolul) biliárdozott, megkönnyezte Sára levelét,
és elsörözgetett a fiúkkal.
Anyukám itt töltött szabadsága gyorsan elszállt, a reptérre menet
pedig a frissen átadott új autópályát használtuk. Óriási segítség, mert az
szokásos másfél óra helyett 45-50 percre csökkent a menetidő, a feljárat pedig
csak 10 percre van tőlünk. Dublin és környéke elérhetőbb távolságba került.
Aznap mikor anyukám elment, kaptam egy telefont a hotelből, hogy még
egy munkát kellene csinálom. Így is elcsúsztunk a magyar tanulással a zsúfolt
decemberünk miatt, így volna mit csinálnom, de erre nem mondhattam nemet. Nem
felejthetem el: itt mindig bevándorló maradok, folyamatosan kell bizonyítanom,
hogy jó munkaerő vagyok.
Mint kiderült a szálloda uszodai és relaxációs részének (leisure and
spa club) takarítója egyik napról a másikra felmondott, és a főnököm engem
ajánlott be a helyére. Nyárig egy lengyel lány csinálta ezt napi 5 órában,
januártól márciusig pedig csak heti 2 nap, gondoltam én: a főnököm tudja a
másik munkahelyi beosztásom, csak ennyiről lehet szó most is. (a golfban heti
kétszer 3 órám volt évelején, gondoltam, ez még belefér márciusig…) Persze nagyot tévedtem… heti 5 nap reggel 3,
délután 4 óra, és sűrítsem bele a golfot is ami másik 4 óra lenne (azaz
végezzek el 11 órás munkát 5-7 óra alatt), emellett 6 óra benzinkút is, tehát
reggel 4-től délután 5-ig 6-ig. Nagyon kimerítő volt, az első két hét de már
belerázódtam. Közben elkezdődött az uborkaszezon, így a délutáni 4 óra helyett
rendszerint csak 1-2 óra marad. Ennyi elfoglaltság mellett egyáltalán nem
bántam, hogy idén szilveszterkor csak a szűk családdal vártuk az új évet, és
magyar tv-t nézve duplán számoltunk vissza.
Ó így befejezésül egy kis időjárás érdekesség. 2009 februárjában 3 nap
hó felborította az életet. December végén pedig a szokatlanul hideg bénította
meg a közlekedést. Az utak a nap nagy részében jegesek voltak (black ice-nak
azaz fekete jégnek hívják a jégtől síkos utakat), majd január első napjaiban
leesett a hó. Igazi hó, amiről most nem tudok örömmel írni, mint az előző évi
bejegyzésemnél. Ugyanis szinte a szó szoros értelemben bezárt az ország. A mi
környékünkön volt a legnagyobb hó kb. 20-25 cm, és a legkeményebb -éjjel -16
fok- hideg. Ez nem hangzik nagy dolognak egy magyar ember számára de itt igazi
világvége. Nincs téli gumi a kocsikon, nincs hólánc, és jégoldó a zárakhoz. A
vízvezetékek nem fagyra vannak tervezve, így sok házban elfagyott a rendszer,
napokig nem volt semmilyen víz. Az iskolák nem nyitottak ki a téli szünet után,
bezártak a kisebb repterek, a dubliniból a járatok nagy részét törölték. Nem
jártak a vonatok, a helyi buszok és a dublini buszok jelentős része. Az emberek otthon maradtak, aki
kimerészkedett csak azért, hogy több napi élelmet halmozzon fel. A forgalom szó
szerint lépésben haladt és a tizedére csökkent. Ha valaki távol él a
munkahelyétől (nagyon sokan vannak így) vagy otthon maradt (mindenféle megrovás
nélkül) vagy egy helyi szállodában aludt, hogy ne essen ki a munkából. A
szállítások (élelmiszer is) akadoztak, a hírek viszont mindenkit nyugalomra
szólítottak fel: nem pánikoltak az emberek, elfogadták a sorsot. A 100 évvel
ezelőtti rekordhótól is nagyobb esett, a hidegrekordok is megdőltek pont a
munkahelyemen, Tullowban az egyik éjjel –17, nappal -12 fokot mértek.
Szerencsére már olvad, és 3 nap alatt minden normalizálódott.
Hamarosan megint hazamegyünk, bár az iskolai vizsgákból nem tudom mi
lesz, mert felügyelet nélkül egyik gyerek sem tanul... Ha minden igaz túl
vagyunk a karácsony utáni első nagy kiadásdömpingen. Nem voltam túl boldog,
amikor a Szilveszter utáni első héten kellett a havi lakbért, kéthavi
villanyszámlát, év eleji magasabb autóbiztosítást, és telefonszámlát fizetni,
és a hidegek miatt hamarabb (és duplán) tüzelőolajat rendelni. Ezek után
kiderült miért is kaptam feladatként az élettől a munkahelyi próbatételt: mert
a golf a hideg és hó miatt bezárt (és még idő kell amíg a pályát rendbeteszik),
a kútnál pedig erőteljesen megnyirbálták az óráimat így az év eleji
uborkaszezonban, valamint a családi támogatásunk újraigénylése miatt több hete
csúszik a támogatás is. Ha nem lenne az új munkám, igencsak gondolkodnom kéne,
hogy miből élünk meg.
Nem várom, hogy jobb évünk legyen mint tavaly, de
abban reménykedem, hogy legalább annyit meg tudjak adni a családomnak, hogy ne
kelljen újra minden pillanatban arra gondolni, mint régebben otthon, hogy
számlát fizetek vagy rendesen eszek. Szeretném, ha Tamás befejezné a 8.
osztályt hogy végre megint csak egy iskolába tanulhasson, szeretnék jobban
angolul beszélni, bár iskolai angolórákra már nem marad időm. Szeretnék sok
időt a gyerekeimmel tölteni, és szeretném, hogy érezzék meg végre ők és
szeretteim, hogy mennyire fontosak is számomra, még ha én nem vagyok képes ezt
igazán kimutatni feléjük.
