TAVASZ A TAVASZBAN
A viszonylag egyenletes időjárás mellett természetesen itt is van
tavasz, és bizony igazi. Mint ahogy azt már megtapasztaltuk, január végétől
kezdtek nyílni a virágok, azok a csodaszép sárga bokrok, majd a hóvirág és a
nárciszok is. Itt senki nem lopja le a kertből, és az út széléről sem, így
hihetetlen mennyiség nyílik úton útfélen ezekből. Újra ellátogattunk az Altmond
Gardenbe, tőlünk kb 15-20 km-re. Ez az a park, ahol a világ összes tájáról
gyűjtött növényekben gyönyörködhetünk. Ha az anyukám látta volna… a nárciszok
úgy nőttek a bejárat mellett, mint a fű mindenfelé, és sok sok különleges fa
virágzott már.
Szent Patrik nap (március 17.) szabadnap volt nekem, és a gyerekeknek
is, így elmentünk Dublinba megnézni azt a BODIES (testek) kiállítást, ami éppen
Budapestről érkezett januárban. Én nem is tudtam mire vállalkozom ezen a napon.
Az ír kolléganőm figyelmeztetet, hogy a közlekedés az nehéz lesz ezen a napon a
parádé (azaz felvonulás) miatt de nem tudtam mibe cseppenek.
A sógorommal menünk reggel kocsival, és busszal mentünk be a
belvárosba, mert a kiállítás ott volt. A busz már nem ment be az O’Connel
street-re, ami nem volt gond, mert úgy is sétálni akartunk. Hihetetlen
mennyiségű ember volt már egy órával a felvonulás indulása előtt. Mindenki
NARANCS FEHÉR ZÖLD színben pompázott, festett arcok, zöld manókalapok,
szerencselóherék, mosolygós jókedvű és nagyon fegyelmezett tömegbe próbáltunk
előre jutni. A magyarok példát vehetnének más nemzetektől a gyülekezési
szokásokban. Óriási tömeg volt, a felvonulás szinte teljes útvonalát bejártuk,
de sehol nem hallottunk veszekedést, kiabálást, zavargást. Mindenféle náció
mindenféle bőrszínű embere békésen megfért egymás mellett. És a himnusz… nagyon
meghatott. Az emberek nem lesütött szemmel, szomorkásan álltak vigyázzba, hanem
vidáman énekelték együtt a kórussal és utána örömújjongással és tapssal
köszönték meg a kórusnak. Nem tudom, hogy ez általános e mindenesetre nagyon
megérintett. Tudom, hogy sokan most meg fognak vetni, de én szívem szerint
kiiínék egy újabb pályázatot az újjászülető magyar nemzet lelkesítő himnuszának
megírására, amelynek éneklésével az emberek minden alkalommal erőre kapnak (ez
már egy nagyon régi régi gondolatom, amit írországi életem csak azzal
egészített ki, hogy az unión belül a közigazgatás és az oktatás nyelvét angolra
váltanám, és csak eurót használnék fizetőeszközként).
Szóval sétáltunk az ünneplő jókedvű emberek között a kiállítás felé,
és bármekkora tömeg is volt, különösebb fennakadás nélkül tudtunk előre
haladni. (Eltekintve az első 20 perctől, amikor a gondosan elkordonozott
felvonulási terület egyik oldaláról szerettünk volna a másokra átjutni, mert ez
nehéz feladat volt. Nagyobb kereszteződéseknél voltak olyan pontok, ahol
rendőri figyelem mellett lehetett átmenni a felvonulási területen. (és senki
sem háborgott hogy 2-3-400 méterre voltak ezek egymástól) Pont akkor értünk a
kiállításhoz, amikor a felvonulás elindult, de a gyerekek egyöntetűen a
kiállítást választották. Aki hallott a BODIES-ról tudja mennyire lenyűgöző. Ez
emberi preparátumok kiállítása, mindenféle kordon, üveg, és egyéb korlátozás
nélkül. Egyetlen kérés volt csak: nem lehetett megérinteni a testeket. Ezek a
preparátumok az emberi test valódi voltát mutatták. Csontváz, izomzat, háj,
érhálózat, minden ami bennünk van. Hála a felvonulásnak rajtunk kívül talán 4-5
látogató volt bent, így minden megvolt ahhoz, hogy zavartalanul fedezhessük fel
azt, amit a bőrünk eltakar előlünk. Sára már nagyon jó angolos, de volt nálunk
fordítógép is, mert mondjuk ilyet, hogy agyalapi mirigy, kisagy, tüdő, vese…
még nem tudja. Ami igazán megérintett azok a magzatok voltak. Természetesen ők
kis üvegcsében voltak, a 6 hetes félkörömnyi életkétől a csecsemőig. Hihetetlen
volt látni a 12-20 hetes babákat, tudva, hogy ekkora korban még dönthet úgy az
anyuka, hogy mégsem tartja meg születendő gyermekét (természetesen nem
kérdőjelezem meg senki döntését, hisz mindenki a saját belátása szerint cselekszik).
Igaz vallási okokból, de itt Írországban a mai napig tilos az abortusz. Csak
akkor végeznek ilyen műtétet, ha az anya élete veszélybe kerül. Ezért olyan sok
itt a sérült ember, és rengeteg a nagycsalád.
A kiállítás fantasztikus, de nagyon rövidke volt, -bár utólagos
számadás után több mint 30 testet számoltunk- így mikor kiértünk a felvonulás
még javában tartott (a debreceni virágkarneválhoz hasonlót kell elképzelni,
csak nem minden virág) Sajnos sokat nem láttunk, amivel nem csak mi voltunk így,
ezért úgy döntöttünk, keresünk valami jó helyet. Ennek a gondolatnak hála végre
megtaláltuk a Temple Bar elnevezésű kulturális és szórakoztató negyedet, majd
nem messze egy kevésbé zsúfolt kis területet. Itt vártuk meg a menet végét,
amikor az emberek csatlakoztak a
felvonulókhoz, és igazi emberfolyammá váltak. A kordonokat és a szemét nagy
részét rekordsebességgel tüntették el a szervezők, és a belváros megszokott –
bár színesebb és zsúfoltabb- arcát mutatta fél óra múlva. Még elmentünk a
magyar boltba, majd a mekibe, sétáltunk a St. Stephen Green parkban, és már
indulnunk is kellett haza.
Természetesen azóta sem unatkozunk. Visszajött egy kedves ismerősöm, a
sógornak névnapja volt, voltak vendégeink is, így újra megindult az élet. A
hotelben megint 5 napot dolgozok, a benzínkútnál pedig minden héten be kell
mennem hosszabb rövidebb időre valaki helyett. Mivel Csabi itthon van, és 3
gyerek mellett a pénznek mindig van helye, így megyek. Nem bánom, túlságosan
nem is fárasztó. Aki a pici gyerekeivel van otthon, és a párja időbeosztása,
valamint nagyszülők távolsága vagy hiánya miatt gyakorlatilag magára van
utalva, nehezebb munkát végez mint az
aki 10-12 órát dolgozik egy nap. Én általában 5 vagy 9 órát dolgozom (ha behívnak valaki helyett akkor se többet
14-nél) amikor otthon voltam a gyerekekkel reggel 6-tól este 9-ig teljes
készenlétben kellett lenni, éjjel pedig éberen aludni. És most sem csinálok
mást mint régen: takarítok és ételt készítek, viszont a nap ezen részében nem
kell egyszerre még a 3 gyerekre is figyelnem.
Állatkertünk húsvét előtt újabb jövevénnyel bővült: Csanád
tengerimalacával aki a nyúllal lakik. Mióta megszaporodtunk érezhetően nyugalom
lett. A hörcsög egy kis méregzsák, őt csak nézegetni lehet, de nagyon jó fej,
és a fajtájához hűen éber állapotban hiperaktív és gyorsított módban él. A nyúl
egy különleges fajta (Rex rabbit – extraselymes bundával és extrafinom hússal)
és gyönyörű. Hamar szobatiszta lett, nyugodtan ki lehet engedni ugrálni, bár
nagy bánatunkra még kézzel lábbal tiltakozik az ölbevétel ellen. A tengerimalac
még nagyon kicsi(de hihetetlen sebességgel nő), sokat van kézben, ekkor nagyon
nyugodt… malacszobor… szerintem még mindig nagyon fél, mert ahogy a ketrecbe
kerül eltűnik villámgyorsan a házikójában.
Hopp majd el felejtettem… Csanád újabb balesetét. Ez esetben a fejbőre
repedt. Az iskolában elbotlott és olyan szerencsétlen helyen, hogy a kőfalnak
esett. A halántéka felett a hajas fejbőre nyílt szét másfél két centi hosszan.
Még mielőtt bárki is megijedne, Csanád egy cseppet se sírt, az eset után fél
órával értem az iskolához, ahonnan nevetgélve és ugrándozva jött ki. Még azt se
bánta, hogy le kellett vágni a haját újra rövidre - amit éppen növesztett- mert
viccesen nézett volna ki a kopasz folttal, amit azért kellett kivágni, hogy
össze tudjam erősen ragasztani a sebet. Alaposan kimostam, lefertőtlenítettem,
szépen meggyógyult. Csanád megnőtt az iskolatársai szemében, azóta már kétszer
volt vendégségben iskola után, és láthatóan jobban érzi magát.
A húsvéti két hét(!) villámgyorsan eltelt. Sajnos az idő nem kedvezett
a kirándulásnak, de azért sikerült egy tengerparti sétát beiktatnunk. Húsvét
hétfőn az elmúlt évhez hasonlóan tojásvadászatot tartottunk, ami a zuhogó eső,
és a lakásban lakó nyúl miatt a szobákban volt. A sonka, a tojások, a közös
festegetés ezúttal sem hiányozhatott. És én, aki elég kicsi korától utálja a
locsolkodást nagyon jól megvoltam nélküle is.
Csanád 8 éves lett, és szülinapjára egy renault cliot (na jó azt én),
és igazi bulit kapott. Újra költözés előtt állunk, és újra stresszben vagyunk a
közelgő magyar vizsgák miatt. Szóval
szerencsére nem unatkozunk.
