FENT ÉS LENT…
Olyan sok minden történt az
utóbbi két három hétben, hogy azt sem tudom, honnan kezdjem. Történtek nagyon
jó és ijesztően rossz dolgok is. Talán haladjunk időrendben.
1. Barátok
Megérkeztek a barátaink, amit már nagyon
vártunk. Nagyon szerettem volna tudni előre, mi is a tervük, de mint kiderült
több út is ígérkezik számukra, melynek a mikéntje, sorrendje ahogy lesz úgy
lesz. Érkezésük előtt Csabival egy egész éjszakát végigbeszéltünk arról, hogy
mi lehetséges akkor ha megérkeznek, és mi lehet akkor ha végül –az előnyök és
hátrányok mérlegelése után- úgy alakul hogy közösen bérelünk lakást, mégsem
mennek egyszerűen a dolgok.
Igazság szerint én vagyok az
aki kilóg a sorból, talán túl sokáig voltam „magamra utalva” sokáig intéztem
egyedül az életem. Csabi dolgozott heti 6-7 napot, utazással együtt napi 12-13
órákat, így tulajdonképpen aludni járt haza. Éppen ezért sokszor egyedül
kellett döntenem, és ha a terveim nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna,
anélkül változtathattam az elgondolásaimon, hogy bárkinek alkalmazkodnia
kellett volna hozzá.
Talán ezért van az, hogy
folyamatos félreértésekbe keveredek, és nehezen alkalmazkodom az új
életformához. Sokszor akaratomon kívül, -máskor át nem látva az elindított
„lavinát”- változtatom meg az előre „eltervezett” forgatókönyvet, így több
embernek kell alkalmazkodni hozzám. Sokszor egész egyszerűen képtelen vagyok
szó nélkül hagyni azt, amire úgy vélem, tudok jobb megoldást. Szóval kívülről
nézve teljesen jogos a neheztelés.
Nagyon akarom, hogy jól
meglegyünk együtt, épp ezért nem működnek jól a dolgok. Valószínűleg ez az,
amiért saját családomban is sokszor vitába keveredek. (zárójelben jegyzem meg,
hogy eddig is tisztában voltam, hogy a görcsösségem mennyire hátráltat az
életben, de a fenti összefüggés most írás közben esett le).
Viszont, az új mindig tanít, a
változás pedig általában előbbre visz, szóval bízom benne, hogy megmarad a
barátságunk a nehézségek ellenére is. „Bajban ismerszik meg a barát” szokták
mondani, ami a jelen helyzetben (új ország, új kultúra, új életforma, új
életközösség, kétségek, próbálkozások, stb.) különösen igaz.
2. Otthon
Újra hazalátogattam. Nagyon nem
akarózott menni, annak ellenére, hogy már alig vártam, hogy beszélgethessek
néhány régi ismerősömmel, otthonmaradt barátokkal. Végül is egész jól alakultak
a dolgok. Otthon egészen más az esőillat, összehasonlíthatatlan a két tavasz.
Rájöttem, hogy még nem láttam itt orgonát, és virágzó gyümölcsöskertet.
Lelkileg feltöltődtem, jó volt beszélni –és nem csak írni- az új életünkről, és
jólesett a sok bíztató szó. Magyarországra menet utaztam Dublin egyetlen
villamos vonalán (LUAS), megtudtam, hol van az Ír Vérellátó központ, (hisz
véradó vagyok), megismertem új embereket. Na és természetesen otthon Csanádot
sikerült beíratni iskolába.
3. Csanád
Legkisebb gyermekünk mindig is
sok fejfájást okozott nekünk. Születésétől kezdve folyamatosan veszélyesebbnél
veszélyesebb helyzetek alakulnak ki körülötte. Annyi minden történt már vele,
hogy sokszor a szemünk se rebben egy-egy hatalmas esés, újabb sebesülés,
veszélyesnek tűnő helyzetek láttán (mi láttunk már veszélyesebbet is, mást meg
a frász kerülgeti). Sokszor megkaptam már, hogy nem figyelek rá oda, az igazság
mégis az hogy nagyobb figyelmet kap mint az bárki is gondolná. Bár a napokban
múlt el 7 éves, nyughatatlansága miatt 2 ember sem elég hogy szemmel tartsa,
amellett hogy szerintem legalább egy tucat angyal vigyáz rá.
Most mégis megijesztett
bennünket, hiszen kórházba került, sürgős vakbélműtétet hajtottak végre rajta,
úgy hogy a vakbélgyulladás szinte egyetlen tünetét sem produkálta. Az egész 5
nap alatt zajlott le (másnál órák alatt), nem hányt, nem volt magas láza, nem
nézett ki nagyon betegnek, a hasa épp csak kicsit fájt. Távirati stílusban: egy
nap hőemelkedés, egy nap lábadozás, egy születésnap-iskola… kis hasfájással.
Két újabb hőemelkedéses nap –már fekvéssel és étvágytalansággal- 5. nap 39
fokos láz éjjel műtét. A masszírozásra múló hasfájása biza a műtét napján már
nem múlt, és már határozottan csak a jobb oldalon fájt. Nem vagyok az az
orvoshoz rohangálós típus, most is csak telefonáltam először egy írországi
magyar háziorvosnak, - hátha van valami helyi járvány-, majd az otthoni
gyerekorvosunknak. Ő említette, hogy látott már olyan perforált vakbelet ami semmilyen
tipikus tünetet nem mutatott… Ez volt az
ami elindított az orvoshoz, és 12 óra –és 4 kételkedő orvos- múlva már túl is
voltunk a műtéten, ami nehéz volt, de jól sikerült. Morfiumot kapott, és csak
másnap este mondták meg az orvosok hogy perforálódott, miután Csanád hihetetlen
javulást produkált. A műtét után néhány órával reggel már egyedül ment a wc-re,
egyedül ült fel, mászott le az ágyról, bár számtalan cső lógott belőle és igen
gyengécske volt, mégis tudott mosolyogni, viccelődni. Folyamatosan éhes és
szomjas volt, és csak a javulásának köszönhető, hogy másnap estétől ihatott
vizet, harmadnap este pedig engedélyt kaptunk egy kis joghurtra, negyedik
kekszre, majd az ötödik nap már szinte mindent ehetett. Sajna csak csipegetett,
így igen legyengült (volt hogy fél kilónyi súlyt sem volt képes megemelni, és
csak pár percig tudott lábra állni), eddig is vékony volt, de most
pálcikaemberke lett. Három napig halogatták a hazaengedését, de otthon már
minden ok, úgy kell figyelmeztetni, hogy ne mocorogjon annyit, és enne egész
nap.
Csanád nem egy könnyű eset, és ennek
(számomra már) természetes velejárója, hogy bármilyen egészséges, bármilyen
erős, néhanapján ha beteg, akkor biza nem mindennapi betegségek döntik ágyba.
Kéthetesen esett át egy igen erős rota vírusfertőzésen, félévesen orrmandula
gyulladáson, kétszer volt bárányhimlős. 6 évesen csípőizületi gyulladás miatt
több mint egy hónapig nem lehetett szaladnia, lépcsőznie, ugrálnia. (Hihetetlen
de extra mozgásigénye ellenére szigorúan betartotta a szabályokat akkor is
amikor már semmilyen fájdalma nem volt) Most a következő két hónap „mozgás
stop” következik… Az izgalmaknak még nincs vége, mert a magyar biztosításunk
nem fedezi az összes kórházi költséget, itt meg még nem sikerült elintézni a
szociálisan rászorultak részére járó medical card-ot, ami ingyenes orvosi
ellátásra jogosít.
4. Munka
Március elejétől tart már
jelenlegi munkám, amit már szeretek, közel van, kár hogy csak részmunkaidős. A
fizetésem nem sokkal kevesebb mint az előző helyen, -ahol több órát dolgoztam
és 2 órát utaztam- szóval nem panaszkodom. Csanád műtétjének napján kezdtem egy
„puccos” hotelben dolgozni szintén Tullow-ban. Reggel 6 és 10 között a golfosok
részére fenntartott részleget kell takarítanom az épületben, majd meglátjuk, mi
lesz belőle. Aznap kezdett dolgozni a frissen érkezett barátunk is (hihetetlen,
hogy másfél héttel az érkezése után) és a műtét másnapján Csabi mosogatóként
kezdett volna egy hotelban Dublinban. Annak ellenére, hogy az ő állása nem jött
össze, álomszerű az egész. Hívták Carlowba is, amit sajna lemondtunk a másik
miatt, és a hotelba is függőben van még egy állás. Mégsem lehetünk nyugodtak,
hiszen az új helyem nagyon friss, Csanád miatti kimaradásomat a benzinkútnál
nem biztos hogy jó szemmel nézik.
5. Lakás
Hogy ne legyen elég az
izgalmakból, tavasz révén aktuálissá vált a bérelt lakásunk eladása.
Érkezésünkkor említette a tulajdonos, hogy tavasszal el akarja adni a házat, de
olyan árat mondott, hogy egy percig se gondoltuk komolyan, hogy akad rá vevő. A
napokban ingatlanossal járt itt, amikor is végiggondoltuk, hogy innentől
átjáróház leszünk, amire egyikünk se vágyott. Hosszú ideje nézegetettük egy
lakópark házait a neten, -mióta itt élünk élőben is-, ha minden jól megy oda
költözünk. Bármennyire is szeretem ezt a házat, a környéket, a karnyújtásnyira
élő állatokat, elegem van abból, hogy keresztül fúj a szél a házon, és kocsi
nélkül egy kiló kenyeret sem vehetünk.
6. Autók
Csabi kocsijával -mióta
megvettük- folyamatosan bajok vannak. Most hogy újra dolgozom beütemeztünk egy
szervizt (szűrőcserék, olaj és vezérműszíj csere). Ekkor derült ki, hogy jobb
ha túladunk rajta, csak barátaink érkezése, és Csani betegsége miatt tologatjuk
a dolgot. A lényeg, el kell adni és venni egy másikat.
Írországban 3 dolognak kell
meglenni hogy közlekedhessünk. NCT (zöldkártya és műszaki vizsga), TAX (útadó)
és biztosítás. Nagyon praktikusan van megoldva az, hogy mi meddig érvényes:
kerek tiketteket kapunk dátummal ellátva, amit a szélvédőre ki kell tenni.
Útellenőrzéskor mindenkit megállítanak de egy pillantás elég, és mehetünk is
tovább. Nagyon elmés ötlet, látszik, hogy nem magyarok… hány de hány hamis
biléta lenne otthon.
Az én autómon nincs műszaki
vizsga, egy pici apróságon mindig elcsúszunk, de ez nem gond, itt nem büntetnek
érte egy darabig. Viszont mint kiderült, 4 hónapja nem volt TAX az autón
(rendőri ellenőrzést követően) mert összekevertük a matricákat, de végül is
megoldódott a dolog, és most már minden ok. Azért nem kis ijedségbe és
utánajárásba került, pont akkor mikor minden percem ki volt számolva a két
munka és a kórház között.
Segítettem a barátainknak
biztosítást intézni, amikor is kiderült, hogy tévedésből dupla annyit fizetünk
biztosítást (havi 250 eu!!!) mint kéne. Ennek intézése szintén függőben van,
nem mindegy hová kerül az a havi 100-120 eu…
ÉS továbbra is várom a
leveleket, akár egy szép időnk van témában is!!!!
