MEGINT NYÁR
Mivel a gyerekek magyar iskoláját átépítik, így ott hamarabb
fejeződött be a tanév, és mivel nem akartam megint hogy a nyár a tanulásról
szóljon, ezért úgy döntöttem május végéig felkészülünk. És akkor most kérem a
képzelőerőket. Itt az iskola ugye 3-ig tart, utána ebéd és lecke, általában 5
óra mire mindenki befejezi a feladatait. Ekkor lehet nekikezdeni a magyar
tananyaghoz. Elég nehéz átállni az egész napos angolozás után, és természetesen
mindenki szeretne egy kicsit mással is foglalkozni, mint az iskolai dolgok. Nem
is sikerült minden nap rávennem őket. Én sem vagyok már fitt 5 körül, mivel
reggel 4 és 7 között kezdek minden nap (!) dolgozni (ebben az évben azt hiszem
3 szabadnapom volt). Legnagyobb sajnálatomra Csabi nem partner a magyar
tanulásban, nem tartja jó ötletnek, így csak magamra számíthatok (Bár nekem az
ír iskolával semmi dolgom nincs azt mind ő viszi). Sára nagyon okos,
szivacsagya van, mindent megjegyez amit olvas, amit gyakorol. Az esetek
többségében nem igényel segítséget, ha mégis kell valami, egy kérdés és már
megy is. Ő nagyon jól haladt. Tamás nagyon nehéz eset. Serdülő korban minden
ellen tiltakozik főleg a tanulás ellen. Nehéz a szájába rágni a dolgokat,
sokszori elmagyarázás után is olyan, mintha soha nem hallotta volna a tanulandó
dolgot. Egyszerűen nem akarja megjegyezni a tananyagot, főleg hogy a
környezetében sokan nem tarják jónak a magyar tanulást így természetes hogy ő
is ellenzi. Csanád, aki szintén szívja magába a tudást – korának megfelelően-
viszont nagyon elfárad délutánra. Legkisebb gyermekem –aki ismeri nem kell
bemutatni- felpörögve éli az életét, aztán snitt és már alszik is. Átmenet
nincs. A fáradságához tegyük hozzá a magyar és az ír írás közötti óriási
különbséget, az olvasási technika másságát és a követelmények eltérését (itt
pl. nyomtatott betűkkel írnak, egyszerű vonalú számokat használnak, és senki
sem követeli meg hogy vonalon belül maradjanak).
Nehéz egyszerre barátnak, anyának, tanárnak, családfenntartónak lenni.
Mivel lehetetlen tökéletesnek lenni, nem is törekszem erre, de megpróbálom
kihozni mindenből a legjobbat. Meg sem kíséreltem az egész éves tananyag teljes
elsajátítását, csak a lényegre koncentráltam. Tisztában vagyok azzal, hogy nem
vagyok pedagógus és a közelébe sem kerülhetünk annak, amikor egy gyerek kétszer
végighallgatja a tanár magyarázatát, sokadszor unatkozza végig mások szóbeli
feleleteit, és ő is felel, kisebb nagyobb dolgozatokat ír, majd témazárókat.
Otthon tanulni nem ugyanaz, főleg egyszerre elsős, negyedikes és hetedikes
tananyagot, különböző korú, egyéniségű, és kézzel lábbal tiltakozó gyerekekkel.
Azt hiszem minden nehézség ellenére mégis sikerült.
Hazamentünk, vizsgáztunk, maradt Tamásnak egy kis nyári feladata is.
Nem árt neki. Sikerült 4 napot otthon tölteni, amikor persze megint hihetetlen
elfoglalt voltam, természetesen megint volt akivel nem sikerült beszélnem, vagy
találkoznom, néhány ügyet elintéznem. Nem voltam túl jó formában, nem volt túl
jó kedvem, eléggé fáradt voltam, és még fáradtabban értem vissza Írországba. Az
hogy hajnali hazaérkezés után reggelre menni kellett dolgozni, már megszokott
volt, viszont a tervezett hétvégi pihenésből nem lett semmi, megint be kellett
ugranom valaki helyett a benzinkúthoz. Viszont a jó hír, hogy a magyar
tanulásnak vége, az ír iskola is mindjárt befejeződik, tehát nem komoly már az
egész. Végre pihenhetek délután.
Sikerült beiktatni néhány kirándulást, szerencsére az időjárás is
kedvezett nekünk. Voltunk megint a kedvenc tengerpartomon a Brittas Bay nevű
strandon, a gyerekek fürödtek a hideg vízben, még nézni is fázós volt, de ők
nagyon élvezték, hiszti volt, amikor kb. 20 perc után kiparancsoltuk őket.
Sajnos nagy csalódást okozott a part, mivel olyan iszonyatosan volt koszos,
hogy az hihetetlen. Rengeteg üres flakon, sörösdoboz szemét hevert szanaszét.
Megint mezítláb sétáltunk, amit gyorsan megbántunk, mert a szó szoros értelemben
kerülgetni kellett a szemétkupacokat. Azt hiszem sokáig nem kívánkozom ide.
Végre eljutottunk a szálloda játszóterére, mert kiderült, hogy nem csak a
vendégek használhatják. Itt kosaraztunk egy mini kosárpályán, ami az eredeti
méret harmada. Felfedeztem még 2 lehetséges útvonalat Tullow felé, végre nem
csak a megszokott úton közlekedek, hanem ahogy a kedvem tartja. Nagy dolog ez
itt, ahol még keresztutcák is csak elvétve vannak, és alig van kerülőút.
Más. Nem vagyok túl jó passzban mostanság. Csabi és én eléggé
máshogyan foguk fel a dolgokat. Tudom, hogy én sem vagyok egyszerű eset, és
velem együtt élni az aztán kemény dió. De ő… mintha egy kis dobozban élne,
ahová nem jut be a külvilág. Lesz megoldás… azt hiszem. Főleg hogy
meglepetésszerű gyorsasággal elköltözött a sógor is. Mindenképpen új periódus
kezdődhet, hiszen a másfél év alatt most lesz az első eset, hogy saját magunk
vagyunk és csak magunkra számíthatunk.
A gyerekek megint Magyarországon töltik a nyarat.
Sokáig kétséges volt hogy hogyan jutnak vissza, de végül sikerült olcsó jegyet
kapnom. A keresgélés eredménye az volt, hogy találtam Galasgowba, Bristolba és
Párizsba is olcsó jegyeket, szóval most erősen gondolkozom, hogy érdemes volna
átruccanni egy-egy napra. Közben voltak itt vendégeim; anyukám, a húga és
az unokatesóm. Találkoztam egy régi régi
ismerősömmel, aki szintén látogatóban volt az országban az ír barátjával.
Voltak iskolai kirándulások is, nem unatkoztunk megint (ezekről később bővebben
írok) Sok sok mindenki kimaradt ebben az időben, rendesen elhanyagoltam az
ismerőseimet rokonaimat. Nagyon sajnálom, és itt kérek bocsánatot mindenitől.
Remélem senki sem bántódik meg ezért. Szeretném ha mindenki tudná, a szívemben
mindenki ugyanolyan fontos marad mint akkor amikor még napi kapcsolatban
álltunk. Az idő csak egy tényező a sok közül, nekem nem sokat számít. Mindegy
hogy egy nap, vagy 5 év… aki fontos volt mindig is fontos marad.
