ÚJ BONYODALMAK – HOGY NE UNATKOZZUNK
Jó régen írtam... mert nem
akartam senki ijesztgetni, de végül csak rászántam magam, vettem egy nagy
levegőt.
Mint már az előzőekben
említettem, az új év úgy kezdődött munka szempontjából, hogy leapadtak az
óráim. Eleinte 30-35 majd 20 órákat dolgoztam, aztán már csak hétvégére kellett
bemenni. Igazán kapcsolhattam volna hamarabb is, hogy nézzek másik munka után,
de a főnök végig azt bizonygatta, hogy csak néhány hét, beindul újra az üzlet,
és annyi munka lesz, hogy nem is fogjuk győzni. Aztán az utolsó héten 3 embert
kirúgtak, engem meg fizetés nélküli szabira küldtek. Ez volt két és fél hete.
Szóval újra kezdődött a munkakeresés nekem is. Ami vigasztal, az az, hogy volt
már 5 interjúm, és 6-8 email
visszajelzés, voltam próbamunkán, és kapok telefonokat is. Az élet sehol sem
habos torta, nincs kolbászból sehol se a kerítés. Bevallom, annak ellenére,
hogy a Bagel Factory visszavár, nehezen viselem ezt az újabb pofont az élettől.
Talán azért kaptuk, mert az utóbbi időben többször is beszédtéma volt az, hogy
alapvetően mindig szerencsénk volt, bármilyen újba vágtuk is a fejszénket.
Félreértés ne essék: nem vagyok
letört, búskomor, mert nem mennek egyszerűen a dolgaim, ez csak egy új akadály,
amit le kell győzni!
Más. Kaptam többször olyan
levelet, amiben arról kérdeztek milyen itt az idő. Akkor most egy kis
meteorológia. Írország éghajlatát alapvetően az óceán felől érkező meleg és
hideg légáramlatok határozzák meg. Ennek köszönhetően nincs se nagyon hideg, se
nagyon meleg. Az évszakok itt egy hónapot csúsznak, tavasz: február, március,
április, nyár: május, június, július, ősz: augusztus, szeptember, október, tél:
november, december, január. Az ősz fantasztikus
volt nekem, mert ez lenne a kedvenc évszakom (csak 16 éve beárnyékolja a
parlagfűallergia). Enyhe esték, napos 15-20 fokos délutánok, futó záporok,
amitől csak felfrissül a levegő. A tél itt az esős évszak. Reggelre ritkán
fagy, akkor is csak enyhén, és gyorsan melegszik az idő, átlagosan 10 fok köré.
Január közepén kezd virágozni egy bokor, országszerte sárgállik az utak mentén,
és a virágok hajtásai bújnak ki a földből. Tavasszal a szokásos esők és
gondolom magasabb hőmérséklet. A nyár is esős, de leginkább futó záporok a
jellemzőek, és 25 fok körüli meleg van, szóval kellemes itt az idő, és mivel
javarészt autóval megyünk ide-oda az eső nem is zavaró annyira, mint azt
gondoltam. A záporokat sokszor kíséri
szivárvány, volt már olyan is hogy a kertből indult az ég felé. Írország nagyon
esős és még jobban szeles. Hál istennek a nagy szél többnyire este érkezik,
éjszaka tombol, reggelre elcsendesedik, és kellemes időt hoz magával. A levegő
párás, minden zöldellik (és mohásodik, penészedik is sajna). Később szürkül, és
gyorsabban lesz sötét, reggel később világosodik az ég (most télen reggel 8
körül pirkad). Felhőtlen éjszakákon itt vidéken ezernyi csillag van az égen, és
nincs vaksötét, mert számomra még ismeretlen fények jelennek meg időről időre a
látóhatáron, reggel meg (gondolom a szélnek köszönhetően) csodaszép a
napfelkelte, a rózsaszín minden árnyalatával.
A gyerekek pedig ...
változékonyak mint az időjárás. Egyszer nagyon jól elvannak, máskor mindenki
összeveszik mindenkivel, egyszer haza akarnak menni, máskor maradni, egyszer
szeretnek itt iskolába járni, máskor meg nem... nem könnyű kiigazodni rajtuk.
Az biztos, hogy nehéz nekik, hiszen ez nem az ő választásuk volt, és hiába akartak jönni, nem tudták mi
vár rájuk. Mivel soha nem voltak azok a haverkodós típusok és iskolán kívül csak
keveset jártak barátokhoz, ezért nem igazán volt nehéz az elszakadás. Van
lehetőségük arra, hogy beszélgessenek barátaikkal az interneten keresztül,
mégis ritkán teszik, nem is nagyon emlegetik őket. Jó lenne a fejükbe látni...
Néha nagyon nehéz velük, mert érzékenyebbek lettek, máskor meg annyira jók,
hogy az már hihetetlen (sajnos ezt ritkábban teszik).
Csabi nem szeretne „terítékre”
kerülni, így róla ezért nem nagyon írok. A kapcsolatunkról babonából még csak
nem is beszélek, elég legyen annyi hogy számos rossz szokása ellenére még
mindig nem cserélném fel senkire.
És az angolról általában... az én „tudásom” igen
alapszintem mozgott és mozog most is. Bár sokat javult, hiszen már a beszédből
is egyre többet értek, csak az a baj, hogy nehezen jut eszembe a válasz.
Sokszor előfordul, hogy hirtelen blokk, majd amikor már túl vagyok a szituáción
minden az eszembe jut. A nyelvtant hanyagolom erősen, a szavakra koncentrálok,
de az írek már úgy látszik megszokták a tört angolt, mert ezzel eddig még sehol
sem volt probléma. Alapjába véve ritkán használják a 12 igeidőt... megelégszenek
az egyszerű jelen-múlt jövő idővel, és igen egyszerűen fejezik ki magukat. A
gyerekek közül Sára halad leglátványosabban az angollal, de ő piciként beszélni
is nagyon hamar beszélt. Tamás sok mindent megért, de ahhoz képest hogy
iskolában már tanult angolt, előrébb kellene tartania. Csanád még hadakozik az
új nyelv ellen, de ő is szépen halad annak ellenére, hogy ő most tanulja a
betűket, számokat és az olvasás alapjait is. Használható nyelvtudáshoz
szerintem minimum egy év kell nekik.
Még mindig nem tudom, meddig
leszünk még itt, de egyelőre nem készülnénk haza... de hogy hogyan lesz tovább?
Arra bizony én is kíváncsi vagyok.
VÁROM AZ OTTHONI LEVELEKET!!!!
NE CSAK OLVASSATOK, ÍRJATOK IS NÉHA!!!!
