HÓÓ HÓÓÓÓ HÓÓÓÓÓ!!!!!!
Hát ez is lehetséges.... beleestünk a száz évben egyszeri hóesésbe. Azaz minden fehér, és gyönyörű, hatalmas pelyhekben esik a hó egy egész napja.
Elég furcsa volt ez a nap, megér egy bejegyzést. Vasárnap hideg de napos idő volt, és autót vásároltunk. Ugyanis szegény KIA megadta magát szombat reggel, nem indult. A szerencse a szerencsétlenségben hogy pont most kaptunk meg egy családtámogatást visszamenőleg, és abból futotta az újra (14 éves Toyota Scarlett). A hétfőt úgy terveztem hogy elmegyek reggel dolgozni egykor végzek, megyek tovább Carlowba átiratni a biztosítást erre az autóra, és akkor már használhatom. Hihetetlen, de a KIA meggyógyult (a történetből azt szűrték le az okosok, hogy beázott a gyújtáselosztó, tehát előbb utóbb teljesen feladja) tehát azzal akartam elindulni reggel. Volt egy kicsi hó, volt ilyen már máskor is, gyorsan fel is költöttem a két nagyobb gyereket, hogy nézzék meg, mert mire ők ébrednek biztos elolvad. Háááát, nagyot tévedtem. A rádió percről percre több balesetről számolt be, aztán arról hogy nem indulnak a buszok, tehát az iskolabuszok sem. Majd sorolta az iskolákat, amelyek zárva vannak. Gyors telefon a családnak, figyeljék, hátha a miénk se nyit ki. Csabi hitetlenkedett, hogy mit akarnak 5 cm hótól. Az iskola működött, de mint később kiderült egész nap senkit sem engedtek az udvarra. (Az extra óvatosságról már írtam, de azért emlékeztetőül pl. ha jegyes a terület, azt lebólyázzák és tiltott terület, ha valaki elesik, hárman ápolgatják, meg hasonlók) A Carlow-i utamból nem lett semmi, mert egy kollégám, aki Dublinba lakott, nem mert nekiindulni az útnak (jogosan, hiszen szerintem az írek 99%-a soha nem vezetett hóban, itt téligumit sem használnak) és felajánolttam hogy maradok helyette (reggel 7 től este 10-ig 2 óra pihenővel is húzós volt) Na azért nagyon jól szórakoztam. Az írek többsége nagyon vidám volt, még a felnőttek is hógolyóztak. A huszonévesek egész nap kint voltak, akik dolgoztak azok este csatlakoztak hozzájuk, nagyon jó hangulat volt.
Furcsa az ír hóesés. Ha otthon egész nap esik 30-40 cm hó lesz. Itt esett aztán egy pillanat múlva sütött a nap, és szinte minden elolvadt, majd amilyen gyorsan jött úgy vége is lett és esett megint. Újabb napsütés, újabb hó, hol kevesebb hol több, de az 5 cm-t nem haladta meg napközben. Bár az idő lassan haladt, csak eltelt valahogy a nap. Este 8 felé aggódó kollégák jelentek meg, és mondták, hogy a Tullow egyetlen útján sokan nem tudnak felmenni, annyira csúsznak a kerekek a jegyes meredek úton. Mondták, menjek most haza, hívják a főnököt, bezárjuk a boltot. Mondtam nekik, nem kell félni, otthon nem egyszer kellett hóban, jégen autóznom (még ha nem is sokszor) De nagyon jól esett az aggodalmuk, hát még amikor felajánlották, aludjak náluk. Végül maradtam és haza is értem, az addigra 15 cm-es hóban, mivel ugye sötétben nincs napsütés...). Csak a keddi beosztásomat cseréltem el, én megyek délután, akivel ma dolgoztam, ő nyit.
Közben a gyerekek megépítették az első igazi ír hóemberjüket, és nagyon fel voltak dobódva. Keddre szabadnapot engedélyeztem nekik, hiszen tudom, sokan nem fognak elindulni reggel, úgy sem lesz igazi tanítás, és... ilyet sem csináltam még sose) Aztán ha már úgy is benne voltam a munkába, nekiesetem a kocsibeállónak, hogy ellapátoljam a havat. Csak egy apróság hiányzott... a hólapát. A seprű már a délutáni lapátolásnál eltört, nem súlytologatásra tervezték, ugye. Mi legyen.... hát fogtam a szemeteslapátot... nem kis munka volt, de igen büszke voltam magamra, és már előre sajnálom azokat, akik ezt nem tették meg, példának okáért az összes szomszédunk.
Viszont holnap jóóóó sokáig alszunk, aztán a gyerekek csak hagy havazzanak, majd tanulunk egy kis magyart és megyek dolgozni. Délutánra már esőt mondanak ki kell élvezni ezt a ritkaságot.
