MUNKA
Végre igazi munka! Bár nem
tudom meddig, és azt sem tudom, hogy én bírni fogom-e, de a lényeg hogy
valamennyi bevétel. Hihetetlen történet, magam sem hiszem még mindig.
Amióta van internetünk, naponta
több kevesebb álláshirdetésre jelentkezem (hozzáteszem, még most is). 20 körül
van a munkaerőközvetítő (fejvadász) cég, akikhez leadtam az önéletrajzom. (CV).
Eleinte igen kevés visszajelzést kaptam, aztán egyre több érkezett. Igaz a 99%
köszönöm a jelentkezésed, de.... kezdetű volt, de örültem ezeknek is, mert
magyarországi tapasztalataim szerint is ez már jó jel volt. Amikor kezdtem
türelmetlenné válni, annak ellenére, hogy tudtuk az elején, hogy a munka nem
jön egyik napról a másikra, elkezdtem olyan helyekre is jelentkezni, ahol
távolról sem feleltem meg a feltételeknek. Álláshirdetés nélkül is küldözgettem
a környékbeli nagyobb cégeknek leveleket, sőt a fazekasoknak is. Gondoltam egy
próbát megérnek, és talán az adatbázisba belekerülök. És... a végén már magam
se tudtam kinek, milyen állásra küldtem CV-t.
Úgy gondoltam, az én
nyelvtudásommal takarítónak, babysitternek, gyárba szalagmunkásnak vesznek
fel... valamikor
Egyik nap kaptam egy levelet,
hogy sajnos Carlow-ba nem tudnak felvenni, de Kilkenny-be igen, megfelel-e
nekem. Mivel azt sem tudtam miről van szó, írtam egy válaszlevelet, hogy nagyon
köszönöm, tudok menni, de sajna nem beszélek jól angolul. Másnap jött a válasz,
nem probléma a nyelv hiánya, és leírta oroszul mit szeretne... hát ezen akkorát
döbbentünk Csabival...
Hál Isten, itt már le volt írva
a cég neve: Bagel factory, így rákerestem az interneten.
Már az hihetetlen volt hogy
nyelvtudás híján foglalkoznak velem. Aztán az, hogy még arra is vették a
fáradságot, hogy megpróbáljanak velem kontaktust teremteni (itt még sokan
hiszik azt, hogy Magyarország is a Szovjetunió része volt, és mindenki beszél
oroszul) De ami a legmegdöbbentőbb volt, az az, hogy ez egy olyasmi cég, mint a
mc Donalds. Szendvicseket üdítőt süteményt lehet kapni. El sem tudtam képzelni,
mi az az állás, amire én is alkalmas lehetek. Gondoltuk hátul van a pékség, és
egész nap gyúrhatom a tésztát...
Természetesen nem hagytam szó
nélkül az orosz szöveget, válaszoltam udvariasan, hogy tanultam, de érteni
angol nyugodtan írjon, amire másnap jött a válasz, menjek interjúra pénteken.
Elmentünk, megtaláltuk, a még
építés alatt álló boltot, megkerestük a managert akihez irányítottak, Ő elkérte
a CV-t és mondta, majd hív holnap. (Szokásos Ír válasz, általában azt jelenti:
bocs nem) Nem kérdezett semmit. Mivel másnap szombat volt, egy percig se
gondoltuk komolyan, hogy valóban érdekelem őket. Kicsit csalódott voltam, de
igazából nem foglalkoztam a témával tovább, éppen ezért ért váratlanul a hétfői
telefon, hogy menjek szerdán.
Gondoltam, ez lesz az igazi
interjú, bár gyanús volt kicsit a dolog, mégis elmentünk még egyszer. Odafele
menet rossz felé kanyarodtam, és találtunk egy olyan gyönyörű várat, amit eddig
csak a mesékben láttam, és végre megtaláltuk a Carlow melletti Dolment (kövek
egymáson egyensúlyoznak) is.Csabi Kilkennybe érve megkérdezte, hogy mi lesz, ha
ma már dolgozni kell, mondtam, hazamegy a gyerekekért, én meg maradok... és ez
is lett.
Kilkenny 50 km-re van
Rathvillytől. Ami nem is gond, mert kb. egy óra alatt odaérek kocsival.
A munka kapcsán a
meglepetéseknek még nincs vége. Az első nap megkérdezték, melyik nap legyen a
szabadnapom, és szóljak, ha valami közbejön, átírják a beosztást. Kérés nélkül
megszervezték, hogy Carlow-ig hoznak visznek kocsival, így csak 15 km-t kell
autózni. Rajtam kívül mindenki beszél angolul, a kisegítőt keresünk tábla még
mindig ki van függesztve... ezért azt gondolom, nem volt hírtelen ember azért
vettek fel... aztán majd ez is kiderül hogy így van -e. A főnök elmondta a
feladataimat: Letakarítani az asztalokat, mosogatni (géppel), törölgetni,
folyamatosan feltölteni a készleteket, seperni, felmosni. Ennek ellenére második
nap beraktak szendvicset készíteni, ami nem is lenne gond, de nem értem
pontosan mit akarnak kérni, nem tudom mit kell a szendvicsekbe rakni, és hogy
melyik hogyan készül. Szóval elég nehéz órákat éltem át, volt is egy pont,
amikor legszívesebben világgá futottam volna. Hál istennek az esetek
többségében békén hagynak asztalt takarítani...
A munkaidő általában 11 óra(!)
ebből kétszer fél órát lehet pihenni. Eddig is minden tiszteletem volt a
takarítók és a kereskedők felé, na most már a vendéglátósok munkáját is
megtapasztalhattam. Mivel folyamatosan jönnek a vendégek, nincs megállás... Ez
egy igazán pörgős munkahely. Nem csoda, hogy egy hét alatt 3 ember esett ki...
Amúgy nagyon kedves emberek,
sokat viccelődnek, sokat segítenek... és... ennél jobb helyet nem is
találhattam volna arra, hogy tanuljak angolul.