HATODIK ÉV

HATODIK ÉV

Október van, megint sok idő kimaradt. Átléptünk ír életünk hatodik évébe, fejemben kavarognak az elmúlt évek érzései élményei változásai, le szeretném írni… de az megint nem most lesz. Addig is gyors összefoglaló mi történt nyár óta.

Vártam nagyon hogy hazamenjek a gyerekekért augusztusban, és nem is, mert hontalanság érzésem igen erősödött. Sem itt sem ott nem éreztem magam otthon, ezért az elutazásom előtt pár nappal felhívta egy dublini ismerősöm tud-e valami programot lazulásképpen. Tudott… és ezzel a hétvégével új fejezet nyílt az életemben. Tudom hogy otthon vagyok.. bár nem a szó klasszikus értelmében. Szóval elmentem Dublinba, ahol új embereket ismertem meg, és közöttük úgy éreztem nyugalmat találtam… pedig semmi extra nem történt. Csak ücsörögtünk és beszélgettünk.

A reptérre menetelem az utolsó pillanatig kétséges volt, ugyanis a kocsimat még mindig nem javíttattam meg, és lomha nagyon… aggódtam mit fog szólni négy felnőtt méretű emberhez és csomagjaihoz, de végül azt mondtam.. max 50-el de csak hazaérünk. Autót béreltem otthon így könnyedén mozogtam. Már jóelőre beterveztem bizonyos programokat magamnak amiből most az egyszer nem akartam engedni. Szerdai nap repültem, csütörtök hajnalra értem haza, megcsapott a száraz meleg még abban az órában is. Este még megölelgettem legújabb lelki társam aki már 10 éve a szomszédom de eddig sose beszélgettünk, reggel fél 8-kor meg már Gödöllőn voltunk a gyerekek útlevelét csináltatni. Oda jött az egyik volt gimistársam akit 20 éve nem láttam mégis olyan volt mintha tegnap találkoztunk volna. Hivatal után Sára oltása, délután fogorvos Pesten… nah 4 órát töltöttünk ott. Tamás sikeresen lemerítette az aksit, bajban voltunk a keskeny egyirányú utcában. Hiába volt bikakábel… Végül kiderült, hogy a taxisok segítőkészek borsos ár fejében „megmenteni”, szóval már ezt is tudom J. A fogorvos érdekes élmény volt, megmentették a fogam, Csanádot megszabadították három tejfogától és kapott éjszakai fogszabályzót, a többiek pedig decemberben fognak. Átmeneti megoldásnak tökéletes, amíg nem találom ki hogy legyen állandójuk.

Ezután még felszaladtunk az anyósomhoz először apósom halála után. Érdekes volt látni a változásokat, ami egyenlőre még vegyes… de úgy látom jó irányba halad.

A pénteket rászántam egy volt kolléganőmre. Ő volt az, akinek hatására elfogadok minden típusú embert legyen az hajléktalan vagy fellengzős egyetemi professzor. Nagyon jó volt látni betegsége ellenére is, és remélem innentől újra tartjuk majd a kapcsolatot. Delután még átautóztam Budára a csúcsforgalomban az elkészült fogszabályozóért aztán hazafelé indulva kaptam egy telefont a sógornőmtől, hogy merre járok? van e kedvem megnézni a pesti lakásuk mert épp itt vannak.. én meg épp arra tartottam J. Kedves kis lakás… tetszett… amíg ott voltam ki is adták egy kedves miskolci lánynak.  Este még volt néhány találkám, éjjel Tamás bulizott még egy utolsót Gödöllőn, én meg addig beszélgettem, amíg hazaér… hajnal 4ig.

Szombaton reggel reptér, Tamás indult vissza. Jah egész jól fogadta a hírt hogy nem vették fel a másik iskolába. Délután Pomázra voltam hivatalos egy szülinapi buliba utána Érdre… ami kommunikációs problémák miatt kútba ugrott… nade ami késik nem múlik.

Vasárnap reggel Miskolc apámmal együtt aki korházi kivizsgálásra ment. Délutánra családi összeröffenés volt tervezve Perecesen. Este a „buli” után lementem Szabolcsba Verához és most ott is aludtam. Rég beszélgettünk már ilyen jót.

Hétfőn megint beiktattam jónéhány találkát magamnak, Kedden meg indultunk Isaszegre Ábellel együtt, aki ugye megint jött tanulni pár hetet angol környezetben. Délután fogorvos újra Pesten, most megúsztuk fél órából, aztán egy pillanatlátogatás még belefért a napba Pesten, aztán még vagy 3 Isaszegen is. Szerda visszaút, simán, és a kocsi is bírta a gyűrődést.

Csütörtökön iskolakezdés. Hát nem ment csont nélkül idén… az új igazgató nem volt valami rugalmas. Vasárnap Csabi hazautazott és pont akkor amikor a hagyatéki tárgyalás is volt. Egyedül voltam majd egy hétig 4 gyerekkel közben hajnali és esti munka.. de működött J.

Ábel buszbérletével és iskolakezdésével volt némi akadály ami akkor rettenetesen dühített, de végül megoldódott az a lényeg.

A 4 gyerek idén nagyon jól elvolt. Ábel szerintem rengeteget tanult mind emberileg mind lelkileg mind angolilag.

Az elutazása előtti hétvégén elvittem a két nagy fiút egy buliba, aminek a végét már rendesen unták én meg még maradtam volna… mert újra láthattam a nyár végén megismert embereket J.  A következő hét közepén Ábel visszament és ugye kiürült egy kicsit a lakás nélküle. Tényleg nem bánnám ha egy évet itt töltene… nagyon jót tenne neki… és szerinte nekünk is egy megváltozott élethelyzet.

Most voltunk Csabival 39. évesek… misztikus szám és úgy is érzem magam. Érdekes év vár rám már most látom.

Tamás persze mint ahogy várható volt napok alatt befordult, de hála egy új ismerősömnek felejthetetlen élményben volt részünk. Felmentem vele Dublinba egy vasárnap délután, hogy emberek között legyen, egyúttal megbeszéltem egy találkát is hogy én se unatkozzak. Telihold volt aznap és elmentünk hármasban a tengerpartra, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve még pár csodaszép öbölbe. Lélegzetelállítóan szép és lelkileg nagyon megnyugtató élmény volt… sohasem felejtem el.

Aztán persze minden visszaállt az eredeti kerékvágásba. Csanád úszik mint minden évben, és elkezdett franciát tanulni, Sára minden tantárgyból emelt szintre került, Tamás nem túl sikeres kisérettségije után úgy tűnik megtáltosodott. Tamással megbeszéltük azt is, hogy alkalmanként elmegyünk együtt -de mégis külön- valahová (azóta meg is tettük).

Csabi még mindig nem dolgozik de tudom hogy újra lesz munkája ha KELL az iskolakezdés kicsit megzilált minket anyagilag, mert még mindig nem kaptunk beiskolázási támogatást…. de minden kialakul… mert érzem minden porcikámban végre hogy jó helyen vagyok. Lelkileg ugyan rengeteg hullámhegyet és völgyet éltem meg az elmúlt hetekben, és a változás, amit azt hittem békénhagy egy kicsit újra, felütötte a fejét erősebben mint bármikor, de most már félelem nélkül állok elébe. Hogy miért? Az a következő lelki összefoglalómból kiderül.